2013. szeptember 6., péntek

6. rész

Guys!:) Végre végeztem ezzel a résszel is, minden délután írogattam bele, hogy hétvégére végezzek, és azt hiszem úgy ahogy sikerült is. Mostantól kezdve, az iskola és más elfoglaltságaim miatt, hétvégenként jön új rész, de minimum 4-5 naponként. 
Beállítottam, hogy névtelenül is tudjatok kommentet írni, szóval hajrá.:) 
Jó olvasást és köszönöm a támogatást!
horan vandaa. xx

Louis Tomlinson

Bátortalan léptekkel követtem sötét, magas alakját a homályos ház felé, ha akartam, se tudtam volna elmenekülni, több okból is kifolyólag. Első, hogy kis lábaim és szerencsétlen természetem okán, biztos voltam benne, hogy ha a lelkemet kifutom is utolérne vagy a legszerencsésebb esetben elesnék. A második pedig a csuklómat szorító hosszú ujjai voltak, a bőröm égett érintése alatt, ahogy erőszakosan húzkodott maga után.
Mereven bámultam a feketeségbe, miközben bedugta a kulcsot a zárba, egy pillanatra sem engedett el, túlságosan is félt, hogy a történtek után ott hagynám és soha többé nem látna. Talán valósak is voltak a félelmei...
Kattant a bejárat, kitárva azt, kezét a derekamra csúsztatva, finoman meglökve beljebb taszigált, lábával berúgta mögöttünk a nehéz faajtót, a szívem a torkomba ugrott a hangos csattanásra.
Szóval ez a durva oldala? Vagy esetleg ez még csak a gyengébb része volt?
Meleg fuvallat csapta meg a kipirult, fázós arcomat, új és az ő illatának keveréke terjengett a levegőben, amitől kelletlenül ugyan, de megremegett a gyomrom.
Szakadt sóhaj hagyta el a számat, a szobát hirtelen világosság töltötte meg, ahogy Harry megtalálta a villanykapcsolót, sűrűn pislogva az éles fénytől néztem körül.
Ahhoz képest, amire számítottam, teljesen más látvány fogadott, elnyílt ajkakkal lestem körbe a az elém táruló házrészben.
Modern volt és korszerű, a falak hófehérek, csokoládébarna kanapé foglalt helyet a nappaliban a TV előtt, egyszerű fapolcok és szekrények vették körül az egészet, amikre aligha volt valami kirakva.
Nem tudtam elképzelni Harryt, ahogy leül a makulátlan fotelba és az üveg dohányzóasztal tetejére felpakolva a lábát, megnézne egy filmet, popcornos tállal az ölében. Valahogy... az egész ház nem illett az őt körülvevő sötétséghez.
Mögém lépett, ujjait végigsimítva a karomon, lehúzta rólam a pulóverem, pedig jobban örültem volna, ha minél több ruha rajtam marad, felakasztva az előtérben lévő fogasra, felém fordult. Halvány, óvatos mosoly játszott ajkain, zöld tekintete csillogott, ahogy rám nézett.
Talán nem érezte, mennyire megrémített a sikátorban. Talán... nem tudja, hogy mennyire messzire ment...
Lehajtott fejekkel, átöleltem magam, mintha csak félnék, hogy bármelyik pillanatban darabokra esek, nem mertem felnézni rá.
- Haza szeretnék menni - motyogtam a világosbarna padlót tanulmányozva. A lámpa fénye megtört rajta, Harry lábaitól az enyémekig egy hosszú csóva éktelenkedett a kanapé hátának árnyékában. Féltem levegőt is venni addig a pillanatig, amíg meg nem hallottam halk, lemondó sóhaját.
- Ma este már biztosan nem fogsz - mondta, hosszú léptekkel felém indult, majd az utolsó pillanatban kikerült és eltűnt jobbra a fehér fal mögött, amin egy fekete keretes kép volt.
Szerencsétlenül álltam a nappali közepén, nem tudtam, hogy mit tegyek, a tekintetemet kapkodva próbáltam a lehető legtöbb menekülési lehetőséget leszűrni, vagy tompa tárgyakat keresni, ha esetleg önvédelemre szorulnék.
Oldalazva a TV melletti polchoz léptem, lábujjhegyre állva kutakodni kezdtem, nem mintha Harry személyes tárgyait akartam volna megnézni, de szükségem volt valamire, amit bevethetek. Leplezni se tudtam, mennyire féltem.
Remegő ujjakkal kezeim közé vettem egy fekete vázát, először értetlenül néztem a tárgyra, ami már végképp nem illett Harryhez, a tetejét fogva kicsit megdöntöttem, mire elborzadva bámultam bele. Kis, átlátszó műanyagzacskók hevertek az alján, és biztos, hogy nem liszt vagy porcukor volt bennük. Annyira, azt hiszem nem vagyok idióta, hogy ne ismerjem fel a különféle drogokat, füveket.
Vajon Harry szívja is vagy csak árusítja? És ha bármelyiket is teszi, miért?
Eluralkodott rajtam a kíváncsiság, meg akartam tőle kérdezni, hogy mi miatt ilyen... rossz? Vagy ha nem is ilyen formában, minimum azt, hogy miért tesz illegális dolgokat. A pénz miatt? Szenvedély? Egyszerűen csak belecseppent és már nem tudott tőle elszakadni?
Undorodva, gondolataimból kizökkenve visszaraktam a helyére a kerámiát, ügyeltem, hogy milliméter pontossággal ugyanott álljon, ahol azelőtt, nehogy észrevegye, hogy kutakodtam.
A csendet megzavarta settenkedő lépteinek halk nesze, amit csak azért hallottam meg, mert a padló felnyögött alatta, ijedten ültem le a kanapéra, mutatóujjamat végighúztam a karfán, az izzadságtól nedves bőröm akadozva csúszott végig rajta.
Nem tudtam most mi lesz, mindenáron otthon akartam lenni, a saját lakásomban, a paplanom alá bebújni, és addig fel sem kelni, míg vége nincs ennek a borzalmas rémálomnak.
Idegesen a combom közé tettem a kezem, a homlokomat ráncolva futtattam végig a szemem a dohányzó asztalon. Egy távirányító, jegyzetfüzet és ceruza hevert rajta. Kíváncsian nyúltam előre a jobb kezemmel, magam felé fordítva a halvány sárga papírokat, a legfelső lapon cirka kézírással lévő szavakat próbáltam elolvasni.
Brian Frewen 
47 Connaught Road, E16 
Doncaster
Se a név, se a cím nem volt ismerős, ki tudja milyen kapcsolatai voltak Harrynek, tenyeremmel meglöktem a jegyzettömböt, ami megperdülve átsiklott az asztal másik felébe. Félre kaptam a fejem, amikor megláttam a szemem sarkából lassú léptekkel közeledni sötét alakját.
A telefonját bámulta, összevont sötét szemöldöke alatt zöld tekintetében megcsillant a képernyő fénye, az arcán mintha méreg jelei rángtak volna, a szokottnál is félelmetesebb volt, ahogy ökölbe szorított kezén az izmai kidudorodtak fehér, rövid felsőjén keresztül. A gyomrom megremegett, ahogy kevésbé ártatlan dolgok jutottak eszembe. Elpirulva a hirtelen bevillanó gondolatoktól, lehajtottam a fejemet és az ölemben pihenő csuklómat tanulmányoztam. Világos, papírvékonyságú bőröm alatt jól kivehetőek voltak az ereim útvonala, sebezhetőnek tűntem, akár egy kisbaba. Felsóhajtva lerángattam a felsőm ujját, látni se akartam magam, tenyerembe temetve a homlokom, a cipőmet tanulmányoztam.
Az eleje kicsit sáros volt, talán még akkor lett olyan, amikor a parkba mentem, a piros cipőfűzőim vége kibolyhosodott, jobban unatkozni nem is tudtam volna.
Harry keze súrolta a hátamat, összerezzenve néztem magam mögé, mire az arcunk szinte összeért. Lehajolt hozzám, göndör haja megcsikizte a bőröm, ahogy orra megbökte a fülemet, meleg lehelete cirógatott.
- Fent lezuhanyozhatsz, ha akarsz - motyogta, mire zavartan bólintva tudomásul vettem, és mihamarabb szabadulva közelségétől, felpattantam a kanapéról.
Magassága még úgy is túlszárnyalta az enyémet, hogy ő félig lerogyott a fotel háttámlájára, féloldalas mosollyal, villogó szemekkel figyelte szerencsétlen mozdulataimat, nem értettem miért néz rajtam végig mindig, ha teljes valóban elé kerülök, hisz annyira nem voltam kívánatos személy.
Ajkait megnyalva felvonta a szemöldökét, kérdőn bámult rám, mert nem mozdultam, hajamba túrva harapdáltam a számat.
- Ööö... Kaphatok valamit... amiben aludhatok...? - hebegtem tekintetét kerülve, bár így is, úgy is látta, ahogy arcom folyamatosan megy át pipacspirosba.
Kiegyenesedve a lépcső felé indult, intett, hogy kövessem, mire bizonytalan léptekkel szedni kezdtem a fokokat mögötte, hazudnék, ha azt mondanám, nem néztem meg őt hátulról is. Fenekénél feszült a nadrágja, remegve fújtam ki a tüdőmben felgyülemlett levegőt, félre kaptam a tekintetem, amikor benyitott az emelet második ajtaján.
Széles háta mögül, egy pillanatra lábujjhegyre emelkedve lestem be a szobába, de sokat nem láttam, csak akkor, amikor végleg a küszöbön belül voltunk.
Elcsodálkozva néztem körbe a mediterrán típusú helyiségben, a falak vajszínűek, viszont a szemben lévőben bordó is volt, halvány narancssárga fényű lámpák világították meg a középen álló franciaágyat, újra beugrottak azok a nem éppen szerény gondolatok, ami miatt lesütöttem a szememet.
Felsandítva néztem, ahogy Harry a szekrényhez lép, kivesz egy alsónadrágot és felsőt, majd hosszú léptekkel elém áll és a kezembe adja a ruhadarabokat. Kezeim közt forgatva aprót bólintottam, inkább magamnak, hogy akkor most valóban ott fogok aludni nála. Ha nem szökök ki az éjszaka közepén. Véletlenül.

A csapnak támaszkodva, kétségbeesetten bámultam a tükörképemet, egyszerűen képtelen voltam megérteni, miért pont én kellek neki.
Barna, egyenes szálú hajam felfelé meredezett, amiért nedves kézzel beletúrtam, kék szemeim tompán csillogtak a hatalmas fáradság foltjaim felett, az arcom és nyakam pedig borostás volt, lassan már két napja volt, hogy utoljára borotválkoztam.
Semmi... érdekes nem volt vonásaimban, egy voltam a sok száz arc között az utcán, aki nem fog meg téged belülről, csak szimplán elsétálsz mellette. Bezzeg Harry...
A pólóm alját megragadva lehúztam magamról, a gatyámmal és alsónadrágommal együtt, beállva a zuhany alá, magamra engedtem a vizet.
A forró cseppek égették a bőrömet, ahogy lefolytak a hátamon, sóhajtva lehunytam a szemem és a vízsugár felé tartottam az arcomat, éreztem, ahogy a tincseim rám tapadnak. Az izmaim fokozatosan lazultak el, abban a pillanatban nem éreztem magam olyan feszültnek, mint egész nap, vagyis legalább az ő közelében.
Sietve szappanoztam be a testem minden porcikáját, a tusfürdőnek olyan illata volt, mint Harrynek, amitől halvány mosoly kúszott az ajkaimra, mélyen belélegezve az aromás párát, megremegett a gyomrom.
Hogy lehet egy embertől egyszerre félni és közben... vágyni is rá?
Akartam, hogy hozzámérjen, végigsimítson a karomon, érezhessem leheletét a fülem tövében és puha, telt ajkait a nyakamon.
Egy hófehér törölközőt a derekam köré tekertem, mikor kiszálltam a zuhanyzóból, ujjaimmal végigszántva nedves hajamon, hátratűrtem a kósza szálakat, amiknek végén vízcseppek csillogtak. Végig dörzsöltem magam a frottír anyaggal, majd felhúztam magamra a kapott alsónadrágot, akarva-akaratlanul zavarba estem a tudattól, hogy ő hordta előtte, még akkor is ha tiszta volt. A fekete, hosszú felsőbe belebújva, megrökönyödve vettem észre, hogy ujja a kézfejemre nyúlik, és az alja is már a combomat érintette.
A szörnyülködésemből, hogy milyen kicsi termetű vagyok, egy halk kopogás vert fel, kérdőn bámultam az ajtóra.
- Igen? - szóltam ki rekedten, a csempéken visszhangzott nyekergésre hasonlító egyetlen szavam. Döbbenten néztem Harryre, aki bedugta a fejét a résen, majd egész alakjával belépett, amikor meggyőződött róla, hogy már nem fürdök.
Bár, szerintem csak udvariasságból kopogott, biztos vagyok benne, hogy gondolt rá, milyen lenne engem meztelenül látni, a zuhany alatt. Alsó ajkait beharapva, hatalmas szemekkel nézett végig rajtam, karommal takargatni próbáltam magam, de voltak olyan részeim, amiket nem tudtam eltüntetni előle.
- Csak fogat akarok mosni - húzódott mellém, kezével végigsimított az oldalamon, amíg előre hajolt a fogkeféért, észrevettem, mennyire kontrollálhatatlanul viselkedem, amikor hozzám ér. Az én kezembe is belenyomott egy, az övéhez hasonló kefét, a megnyitott vízsugár alá dugva, duzzogva néztem, ahogy a fogkrémet a sörtékre nyomja. Kevesen múlott, hogy ne szóljak bele, elmúltam húsz és nem kell gondoskodnia rólam. Felnőtt férfi vagyok, könyörgöm.
A semmibe meredve súroltam a számat, néha-néha a tükörbe lesve, de akárhányszor felpillantottam, Harry engem nézett, ami miatt elpirultam.
Kettesben voltunk, az apró fürdőszobában, szinte éreztem teste melegét, vagy talán csak a levegő forrósodott minden egyes pillanatban.
Előre hajolva mellettem, kiköpte a fogkrémet, nem számítottam semmi cseles mozdulatra, de akkor göndör fürtjei mögött gonoszan elvigyorodott és ágyékát a fenekemhez nyomta. Nyögve kitágult a pupillám, a habos krém megakadt a torkomon, köhögve görnyedtem a csap felé, amitől még jobban közelebb nyomódtam hozzá. Éreztem, hogy kevésbé sincs nyugodt állapotban egyes testrésze, számat futólag megtörölve kimenekültem a mosdóból, az ágynak támaszkodva, lihegve pillantottam fel rá.
Nekem ez túl gyors, agyban még el sem tudtam dönteni, mit is akarok.
Nevetve lépkedett felém, nem értettem, hogy tud olyan kecsesen és hangtalanul járni, én minden második mozdulatommal leverek valamit, vagy megbotlok. Ujjait körém fonta, de mielőtt mellkasa az enyémhez ért volna, kezeimmel megpróbáltam hátrébb taszítani. Értette a célzásomat, szomorúan csillogó szemei kétségbeesetten keresték a tekintetemet, ajka elnyílt, olyan volt, mint egy kiskutya.
- Meg akarlak csókolni - suttogta halkan, a gyomrom összerándult.
Emlékeztem a parkban lévő "csókunkra", ami nem is volt valódi, mivel én nem akartam, de akárhányszor a puha szájára gondoltam, ami gyengéden majd erőszakosabban követelte az enyémet, megmozdult bennem valami.
Lassan kifújtam a levegőt, félig lehunyt szemekkel lábujjhegyre emelkedtem és vártam, hogy Harry mozduljon. Lágyan elmosolyodott, láttam rajta a diadalittas vonásokat, ahogy a vállamnál fogva visszalökött a talpamra és hatalmas kezei közé véve az arcomat, egy helyben tartott.
Nem tudtam mozogni, kitágult pupillákkal néztem fel rá, szempillái árnyékot vetítettek bőrére, ahogy lehajolt hozzám. Ajkait homlokomra nyomta és kínzó lassúsággal végighúzta lefele, egészen a szám feletti részig, felsóhajtva vágytam rá egyre jobban.
- Azt hitted ilyen könnyen megkaphatod? - húzódott el kuncogva, a csókhoz készülve dőltem felé, amikor is észrevettem, hogy már nincs ott. Felvont szemöldökkel, elpirulva néztem rá, miközben keze még mindig a csípőmön pihent. - Megteszel nekem valamit? - kérdezte kacéran, félve ugyan, de egy aprót bólintottam. Ötletem sem volt, mit akarhat, bár volt sejtésem, nem is egy... - Velem alszol ma este.

6 megjegyzés:

  1. ez ...kurva jóóóóóóóó!!XD új részt-új részt!DX imááááádom!XD megzakkantam:PXD gyors kövit

    VálaszTörlés
  2. adom a hülye társam komiát aki tényleg megzakant :"D imádom remélem hamar lezs kövit :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon, nagyon imádtam! És a vége! Harry engem is kikészít, nemcsak Louis-t :D Na, meg még az utolsó mondat! Alig várom a következőt, ami biztos, hogy ilyen fantasztikus lesz, mint ez volt :)xx

    VálaszTörlés
  4. Imádom! Nagyon jól írsz, alig várom a kövit! :)
    "Azt hitted ilyen könnyen megkaphatod? - húzódott el kuncogva" Imádom ahogy játszadozik vele! :)

    VálaszTörlés
  5. Helló :) most találtam rá a blogodra és egyszerűen.. IMÁDOM! nagyon nagyon jól bánsz a szavakkal! Ez az egyik legjobb blog amit valaha is olvastam! Hihetetlen ahogyan átjönnek az érzelmek! Tényleg nem tudom máshogy kifejezni magam, mint hogy imádom :D

    VálaszTörlés